Hulló levelek

Alacsonyan száll a gép, tátott szájjal nézek,
Súrolja a tetejét magas épületnek.
Integet a pilóta, jókedve van, játszik,
És a fehér fogsora szájából kilátszik.

Mellette ül a postás, vállán a táskája,
Legyezgeti önmagát, kezében sapkája.
Nyomja is a pilóta tövig a pedálját,
A repülő elsuhan, mintha nem is látnám.

Majd megfordul, visszajön, nem magasan szálldos,
Maga után csíkot von, fehér az égbolt most.
A postás meg jelezget, krikszkrakszoz a gépen,
Mit akarhat, nem értem, fogalmam sincs, kérem.

A repülő szemetel, a postás meg örvend,
Én meg egyre csak nézem hulló leveleket,
Amiket a postás küld sok-sok szeretettel!

Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2021. augusztus 17.

Szólj hozzá!