Lassú tánccal érkezik az őszi szél
Kéjesen vonaglik végig a tájon
Kopaszodó fa elmúlásról mesél
Lagymatag madár billeg barázdákon
Hullnak a falevelek így őszidőn!
Dombtetőn kopasz szikla meredezik
Még megcsillan rajta napfény aranya
Napcsókra éhes virág dermedezik
Elcsitul lassan az élet dallama
Hullnak a falevelek így őszidőn!
Hűtlen lett ölünk, hűtlen lett a mámor
Kárognak varjak, liliom lelkeden
Ágyamon nem hempereg már az “ámor”
Hol a régi szép? Emlékként dédelgetem
Hullnak a falevelek így őszidőn!
Földanyánk, mely ölén ringat örökre
Őszt festé’ a fejemre koronaként
Míg véremben folyik örökkön-örökre
Szerelem fészke szívemben, csillagként
Hullik már a falevél, így őszidőn!
Gratulálok szép soraidhoz, kedves Éva!
Köszönöm kedves Rita és Zsuzsanna megtisztelő látogatást. Szeretettel mindig. Éva
Szép. hangulatfestő versed örömmel olvastam. Csodás képekkel fested meg az őszi tájat.
Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
“Napcsókra éhes virág dermedezik
Elcsitul lassan az élet dallama”
Hangulatos, szép soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸