Őszidő

Patak leheli be az erdőt
homályt hozó párájával.
Bokrokra borít szürke kendőt.
Fel is öltik ők méltósággal.

Titkot hozó köd ül meg mindent,
mesealakot szül látványa.
Túl az erdőn madárka füttyent.
Köszön a nyár. Viszont látásra.

“Őszidő” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Sándor!

    Szép őszi pillanatképedhez gratulálok!

    Lajos

  2. “Túl az erdőn madárka füttyent.
    Köszön a nyár. Viszont látásra.”

    Hangulatos, kedves verssorok.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!