Hulló levelek

Szárnyalva int az indián nyár,
Búcsút kelepel a gólyapár.
Jegenyefák magasra tőrnek,
Bólintva intenek a völgynek.
Lombok közt fénylik a napsugár,
Szelíden bűvöl a láthatár.
Akácsor tóban tükröződik,
A víztükörben ringatózik.
A színek pompája mennyei,
Dér az ősz szépségét perzseli.
Szélparipa áradón süvít,
A falevél sápadtan sikít.
Faág dől recsegve a bércre,
Avar szőnyeg simul a rétre.
A föld ölében keseregnek,
Céltalan létben elveszettek.
Ciripelő tücsök hegedül,
Zizegő hangokban elvegyül.
A fátyolfelhők csodaszépek,
Az esőcseppek ölelések.

“Hulló levelek” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!