Az egyik reggel

Az egyik reggel én is későn kelek fel.
– negyvenhétszer lenyomva a szundi gombot –
Többé nem veszekszem a józan eszemmel,
nagyot nevetve lerázok minden gondot.

Kávét feketére, barnára kakaót
nem főzök, és nem is gurítok senkinek
szépen, áttetsző folpackba ennivalót.
Csak legyenek meztelenek a szendvicsek!

Fésületlen kóccal vidáman úgy döntök:
Ma nem sminkelek elviselhető fejet!
A csúnya, gonosz tükörre nyelvet öltök.
Ilyen vagyok! Ha nem tetszem, ne nézzetek!

Szobamérlegeket messzire kerülöm.
Reggelire csokoládétortát eszek,
ebédre habos eperfagyit szürcsölök,
este kal-Óriás kalóriát veszek.

A sárga csekkeket leöntözöm savval.
Elszívom a békepipát önmagammal,
– közben versenyt fütyülök egy gyurgyalaggal –
s szédülten szállok a boldog pillanattal.

“Az egyik reggel” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Ez azzz! 🙂 pont így kell! És nem egy/ik reggel, hanem mindegyiken! Nagyon tetszett a versed Kedves Erzsi!🌼

  2. Ez azzz! pont így kell! És nem egy/ik reggel, hanem mindegyiken! Nagyon tetszett a versed Kedves Erzsi!

  3. Nagyon szépen köszönöm a pozitív visszajelzéseket…persze csak ilyen “zseblázadó” vagyok…elméleti síkon és maximum egyszer nyomom le a szundigombot…
    😋😊

  4. Kedves Erzsi, igen,fontos, hogy elszívjuk a békepipát magunkkal.
    Remek versed mosolyra késztetett és eszembe juttatta azt a fini körtés csokitortát, amit nemrég Triesztben ettem REGGELIRE (a szállodában a svédasztalos reggelinél az is volt, és hát muszály volt ennem belőle ) 🤩😀 Fgy

  5. De jó is lenne,kedves Erzsike! Ha magunk ura lennénk, ha külsőségekkel nem törődnénk, de aki mindent lesz…,az nem ír ilyen verseket!
    Szeretettel: Gugi

  6. Remek sorok. Fantasztikusan jók. Nagy tetszéssel olvastam. Kell néha egy kis lázadás, attól jobban érzi magát az ember, aztán úgy is előveszi a józan eszét.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!