Ébredés

Megosztás Nyomtatás 177 megtekintés 12 hozzászólás Kategória: Verselő versek Szerző:

Virágos réten kislány játszott,
kék volt az égbolt, Nap ragyogott,
boldogság hangján, madár dalolt,
hangja oly mélyen, szívig hatolt.

Tündérkert volt az egész világ,
mindenütt nyíló színes virág,
lágy szél játszott, halk melódiát,
Ámor, ellőtte bűvös nyilát.

Mennydörgés zaja felébresztett,
az egész világ megremegett.
bús éjben, villám, világított
zord sötét felhő, beborított.

Virágok szírmai, lehulltak,
sírkertben lassan elhervadtak
nem szól madárdal, sírás hangzik,
szem, mi mosolygott, könnyben úszik.

Éden, mi itt volt, oly messze már,
sohasem tudni, lesz -e még nyár?
elszáll az álom, felébredünk,
ébren, még vissza menekülünk.

Eltűnt a rétről a szép kislány,
az égbolt szürke és oly’ silány,
rekedtes hangján varjú károg,
a jeges szélben füst kavarog.

“Ébredés” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  5. Kedves Rita!

    Sok szeretettel köszönöm latogatásodat, elismerpò szavaidat es a kiemelést.
    Magdi🌷🥀

  6. Kedves Kata!

    Köszönöm látogatásodat és együttérző véleményedet, sajnos mi tudjuk milyen az, amikor, csak úgy váratlan, hirtelen, megdörren az ég…
    Sok szeretettel,
    Magdi🌷🥀

  7. “Tündérkert volt az egész világ,
    mindenütt nyíló színes virág,”

    Remek sorok, én is így érzek.

    Szeretettel: Rita🌸

  8. Kedves Magdi, szépen indult a versed, mint az életünk, majd dörrent egyet az ég…
    Együttérzéssel olvastam.
    Szeretettel: Kata

  9. Kedves Zsuzsika!

    Jól látod versemben a “busongó melenkóliát” Életem tragédiája rejtőzik a sorok közt, emlékeimbe mélyedve írtam e verset, csak úgy magamnak (október 6 án) végűl, beküldtem.
    Sok szeretettel köszönöm figyelmedet és hozzáírt kedves szavaidat.
    Magdi🌷🥀

  11. Kedves Magdika!

    Szép, őszi hangulatú versedben megjelenik a búsongó melankólia, melyet az elmúlás gondolata vált ki belőlünk.

    Szeretettel gratulálok! Zsuzsa

  12. Gratulálok szép versedhez, Magdika! Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!