Polnai Gábor – Miénk ez a föld!

Megcsonkított országunk, meddig tűri még!?
Meddig várja a csodát, e szép Magyar nép?
Mikor török, tatár ellenünk rántott kardot,
Töredékként szembeszálltunk, s vívtuk a harcot!
Betört hozzánk veres csillag, s ezernyi hazaáruló,
De hazánk veszni nem hagytuk, bárki is volt gyarló!
Most csak ülünk némán, csendben nézzük az eget,
Fohászkodunk az Istenhez; adj e népnek kenyeret!
Miért nem állunk talpra? Mind mi birkanyáj lennénk?
Hinni, s bízni kell, jobb lesz a jelen, s jövő nemzedék!
Sokasodjon Nemzetünk, éljen bőségben, boldogan,
Ne állja útját idegen, mert mindig van erő a nap alatt!
Kiállunk újra, s elűzzük a szörnyű, hosszú évek múltját,
Magyar vérrel írjuk: miénk ez a föld, évszázadok után!