Emlékmorzsák

Lelkem apró rezdülései életre kelnek,
mikor fázom, csak úgy jönnek, s némán átölelnek;
nem kérnek semmit, csak adnak egy-egy tiszta hangot:
békét hoznak, áldás éltet, s látom kedves arcod.

Nyitott könyv vagy. Nézlek. Léted elém terítetted,
emlékeim között rímeiddel fűszerezted.
Selyemköntösöd reggelente féltve foltozom,
lelked kopott kiskabátját sűrűn begombolom.

Szirmaid bájosan nyílnak, a napfény se moccan,
elragad aromája, elméd elmémbe robban.
Összegyűjtesz minden hóbortos, kosza képzetet.
Egyenként illeszted helyére a részleteket.

Mikor zakatolnak szívem hamis akkordjai,
megóvnak korodnak szelíd szeretettornyai.
Mikor végül lelkem lelkedbe hittel temetem,
összekaparom a morzsákat, úgy szemezgetem.

Ereklyém az idő, s sorsod élettöredéke,
hajnallal érkező nap lép velem szövetségre.
Lelkem táncot lejt, együtt jár lelked tavaszával,
nem fázom, szárnyalok a szavak forgatagával.

2021.11.07.
Mohácsi Detti
Minden jog fenntartva!