Polnai Gábor – Arany tollal írva

Az életemből jó pár lapot kitépett az élet,
Próbálgatom összerakni a szertefoszlott képet,
Itt hevernek lában alatt, csak taposom ezeket,
Észre veszek egy darabot, s kinyitom a szememet.
Egy kis darabka nem sok, de többet ér mindnél,
Saját mosolyt látok rajta, boldogságot, s reményt.
Felnézek az égre lassan, kezemben a tépett lappal,
Sötét felhő szertefoszlik, s érte nyúl egy angyal.
Rám tekint és leszáll hozzám, meg kérdi mit tegyen,
Válaszolva annyit mondok, segíts visszakapnom életem.
Mosollyal néz, megfogja kezem, s visszaadja a lapot,
Arany tollát fogva írja: Ez is Te vagy, csak még alszol.
Nyisd ki szemed, ébredj újra, tiszta új utakon járj,
Húzd ki magad, emeld fejed, indulj, s ne a csodára várj!

“Polnai Gábor – Arany tollal írva” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. “Egy kis darabka nem sok, de többet ér mindnél,
    Saját mosolyt látok rajta, boldogságot, s reményt.”

    Remek sorok. Tetszéssel olvastam.

    Gratulálok a nyereményhez is.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Kedves Gábor,
    A kivitelezés személy szerint annyira nem fogott meg, viszont nagyon is mély önismeretet sugároz a versed, ami kifejezetten tetszik. 😊
    Barátsággal: Ginko 🍂

Szólj hozzá!