Hó-ember

Tél van, szabadban az ember,
kitartó apuka havat seper.
Tejszínű lepel a tájon,
dérkesztyű ágakon.

Szekrényből a szánkó előkerül,
háztetőre sűrű köd ül.
Kémény szürke füstöt pöfékel,
Peti korcsolyázik testvérével.

Zúzmara csipkéje az ablakon,
olvadó jégcsap házfalon.
Hóember készül a parkban,
maroknyi gyerek építi szorgosan.

Hajnal csókja a padon fagyott,
bokor mögött szerelmi légyott.
Hó-ember tél halmazában,
ősz emléke a tisztás tavában.

Budapest, 2021. november 18.

“Hó-ember” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!