Táncoló hóember

Táncoló hóember

Szomorúan toporog a hóember,
táncolni szeretne valakivel,
de táncra kérni nem merik.
Kezében a seprű nyele,
azt hiszik odaüt vele.
Leveszi a kalapját, pergeti a botját,
szél fütyülte tánczenére
gyülekezik a nép köréje.
Boldogság járja át a lelkét,
táncba hívják, megpörgetik.
Csakhamar jönnek a meleg napok
fáradtan sóhajt – elolvadok.
Itt hagyom a botot és a kalapot,
Lesz még tél, lesz még vigalom,
táncba hívom, akit csak akarom.

Gárdony, 2021 Pammer Stella

“Táncoló hóember” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. A megszemélyesítés nagyon frappáns. Aranyos vers.

  2. “Itt hagyom a botot és a kalapot,
    Lesz még tél, lesz még vigalom,
    táncba hívom, akit csak akarom.”

    Kedves, játékos, vidám soraid tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!