Nem száz, hanem millió
apró fehér pillangó,
zene nélkül, zajtalan,
táncát járja hangtalan.
Fehér varázslattal az ég tele,
földet érve mind megpihene,
díszítik nemcsak a magaslatot,
befednek minden alakzatot.
Keringő, kánkán,
maga a látvány – mily megkapó!
A táncosok járják, könnyedén váltják,
kifogyhatatlannak tűnő formáció.
Úgy érzed, ez az előadás
véget sem érhet – oly csodás!
Kedves Ildikó,
Öröm volt nézni, ahogy táncoltatod a hópelyheket, igazán kedves és szép a versed. 😊 Csak annyi apró észrevételem lenne, hogy számomra a „megpihene”, mint régies kifejezés kilóg, bár értem, hogy a rímeltetés végett döntöttél mellett. Remélem nem bántottalak meg vele, ez csak szubjektív vélemény. Amúgy összességében igazán kellemes olvasmány volt. 😊
Ginko🍂