Nap(lopó)

Gyenge már a napsugár,
iramlik a tél-huszár,
fagy-patája heget vés,
nyomában a reszketés,

nap-tű tompa, nem szurkál,
annál inkább elbujkál,
csorba szilánk pislákol,
betakarja ködfátyol,

zizzen, roppan az avar,
amit lehet betakar,
skarlát-könnyek ághegyén,
fagy ül tél-rém tenyerén,

szürke világ, szürke táj,
lomha, rideg kóceráj,
ólomcsizmák koppannak,
halott gallyak roppannak,

holló-szoknya ránc alatt,
dió csontja széthasadt,
vásott csőrben az étek,
jóllaknak a lidércek,

pőre gallyak, levél tánc,
tél fogán jég a zománc,
harap, csipked, néha mar –
nem megy innen egyhamar,

rojtos, tépett fény-fonál,
avar-síron csordogál,
fellobban, majd elhamvad,
észrevétlen illanhat,

köd-rém szürke rongyot hord,
megsuhint egy fagy-ostort,
eltűnt a nap – apropó –
elvitte egy nap(lopó)…

“Nap(lopó)” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Piroska,
    Csatlakozom az előttem szólókhoz, akik tulajdonképpen már mindent leírtak helyettem is. Játékosan komoly vers valóban, tetszik. 😊
    Ginko🍂

  2. Kedves Piroska!

    Változatos szóképek, nem megszokott jelzők, kifejezések váltakoznak ebben a tüneményes versben, nagyszerű alkotás. Gratulálok! Úja meg újra jólesik elolvasni.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. “köd-rém szürke rongyot hord,
    megsuhint egy fagy-ostort,
    eltűnt a nap – apropó –
    elvitte egy nap(lopó)…”

    Játékos, kedves, mégis komoly ez a remek, ritmusában kiváló vers. Sok hangutánzó szó és szójáték színesíti, gazdag tartalommal és egyedi hangvételben megkomponált pazar költemény. Nagyon nagyon tetszett.

Szólj hozzá!