Fogadalom

Átugrom a kerek Világot?
Nem!
Híres leszek talán?
Kilépek önmagam árnyékából?
Nem!
Teszem a dolgom, amivel megajándékozott Isten.
Lelkekben gyújtok lángot.
Szíveknek adok hitet.
Üres sorokat megtöltöm verseimmel,
fűszerezem ilyen-olyan jelzőkkel.

Új álmokat veszek?
Nem!
Ébren álmodni jó, de tenni kell érte!
Boltban kapni nem lehet.
Markomban tartom a fényt?
Nem!
Csillogó oázis bennem van, rátaláltam!
Megelékszem a siker morzsáival?
Nem!
Tarolok ütős szóvirágaimmal.

Én irányítom a jövőt?
Nem!
Kudarcok edzenek.
Kritikusságom lencséjén keresztül kémlelem saját hibáim.
Nem hazudnak soha szemembe az igaz barátaim.
Tévedhetetlen vagyok?
Nem!
Emberlét rácsain néha átcsorognak
rossz döntéseim.
Negatívumot az agyam elmém segítségével likvidálja.

Fogadalom?
Valós célokért csatát vívok démonjaimmal.
Megéri?
Győzni felemelő érzés.
Múltbéli dicsőségekből tudok jövőképet alkotni.
Tömegből csak az erős jellem magasodhat ki.
Kérdés:
Átlagos szeretnél maradni, vagy teszel azért, hogy valamilyen
területen maradandót alkoss?

Én mindent feltettem egy lapra.
Költészet a mindenem.
Megszállott vagyok?
Talán.
Mégis két lábbal állok a földön.
Ismerem gyengeségeim.
Évről évre formálódom.
Mázsás súly összegyűjtött gondolataim mérlegén.
Sors adta nekem ezt a Talentumot.
Felelősség kezemben az íróeszköz,
tehát tudásom legjavát lekörmölöm.
Olvasótáborom szeret?
Valaki igen, valaki nem.
Írok, amíg ajkamat el nem hagyja a langy lélegzet.

Budapest, 2021. december 17.