halmokba hullnak a szavak
csenddel közelít már a tél
fagyottak rég a gyökereink
fáj minden annak, aki él
csak halkan jár-kel a lélek
ledőlnek aludni a szentek
szoborszemükben nem ég láng
nincs kedvük a kegyelemhez
menni jeges úton, megállni
szélfútta arcok közt egyedül
Istennel dacosan harcolva
hinni még, lesz, ki megmenekül
Köszönöm!
Gratulálok! Megfogott a versed, bármennyire is komor…
Szeretettel gratulálok a nyereményhez.
Rita🌸
“menni jeges úton, megállni
szélfútta arcok közt egyedül”
Nem könnyű a magány.
Szeretettel: Rita🥂️