Én már csendes leszek,
mint a hólepte berek.
Tűrök megfosztottságot,
éhkoppot, fagyvilágot.
Mindenséggel folyok
egybe én a konok.
Leszek az időnek
rokona, a kőnek.
Egyszer tavaszt látok,
kandi hóvirágot,
majd újra rikkantok,
pusztuljatok hantok!
Én sohase végleg
el nem veszek tényleg.
2022.01.26.
„Én már csendes leszek,
mint a hólepte berek.”
Szeretettel: Rita🌸
Szép a versed! Értem, hogy a rím kedvéért van a kőnek szó az egyik sor végén, de úgy odakívánkozna még utána, hogy mije lennél a kőnek. Lehet, csak én érzem így.
Szeretettel:
La Vie
„Egyszer tavaszt látok,
kandi hóvirágot,
majd újra rikkantok,
pusztuljatok hantok!”
Nem vagy egyedül ” vele”!
Versedhez szeretettel gratulálok!
Marica