Hazugok vagyunk mind,
ebben biztos lehetsz!
Fabrikált éned kint
lepel, amit levetsz.
Négy fal között te is,
én is mások vagyunk.
Ha jobbak tán nem is,
de még változhatunk.
Vannak ám álarcok,
befelé fordulók,
lelkedbe vájt zsarnok,
örökös koldulók.
Markukba hullajtasz
megtört ész érvéket,
üres falon maradsz
képtelen képkeret.
Nem az igazság fáj,
hanem a hiánya!
Méregként szúr, átjár
hiúság ciánja.
Védked izzó fekély,
beléd égett billog.
Láncra vert teremtmény.
Reptelen, csak vijjog.
Kétarcú lidércek
kacagva kínzanak,
magvadból kitépnek,
meghamisítanak.
Már régen vesztettél,
de még ma is tàrgyalsz.
Az vagy, amit tettél!
Bőr az már, nem álarc!
Gratulálok a nyereményhez!
“Négy fal között te is,
én is mások vagyunk.”
Van, amikor jobb is, ha nem mutatjuk ki az érzéseink, hanem viselkedünk.
Gratulálok a nyereményhez: Rita🌸
Kedves Éva!
Köszönöm, örülök, hogy tetszett.
Hát, igen, Van, aki annyira azonosulni akar bizonyos dolgokkal, hogy a saját egyéniségét elveszítve az álarc lesz a bőre. nagyon találó kép!