Májusi vágyálom

Májusi vágyálom

Napnak koronája
ég peremén úszik,
halk szavú bogárka
virágszirmon kúszik.

A varázs csendjében
simogat a szellő,
égen-földön létező
teremtő erő.

Mélabús nesz karja
átöleli vállam,
májusi áloméj,
maradj végleg nálam.

Orgona virága,
csodálkozó napfény,
boldogság könnyeit
soha ne szárítsd fel.

Májusi vágyálom,
terveim közt sétálsz?
Földi halandónak
szebb holnapot kínálsz?

Bűvös estnek ölén
hozzád száll sóhajom,
ablakodhoz repül
ezernyi óhajom.

Felnézek az égre
van egy kis csillagom,
oly csodásan ragyog,
lelkem elringatom.

Képzeletem kigyúl,
jó tündérként szállok,
láthatatlanul bár,
álmodra vigyázok.

Ajkam puha csókja
ott pihen arcodon,
csukott szemhéjadra
ráhintem mosolyom.

Álmod könnyű legyen
éjszaka mezején,
virágos mezőkön
sétálunk te meg én.

Májusi vágyálom,
maradj itt örökre!
Igaz szerelmünket
feljegyzik az égben.

Szíved már rám talált
ezerarcú térben,
elrepülünk együtt
vágyak szigetére.

Ott szívünkkel látunk,
minden mást kizárunk,
két karod elringat,
átéljük az álmunk.

Szenvedély – szerelem
májusi éjszakán,
ringasd testünk-lelkünk
valóság hajnalán…