Tavaszi történet

Baktattunk egymás mellett
Két megfáradt lélek
Munkanapok hosszúságában mentünk előre
Kis bevásárlás a haza utat meg előzte
Biciglid hangtalan kísért
Madarak éneke, akár a fény körbe font
és akkor egy őszinte szó fülbe osont
Annyit mondtál immáron érted,
hogy egymásért kell élnünk
Azt kell néznünk, ami a másiknak jó
Jövőnket így írjuk le
Az utolsó szavak mik a legjobban megragadták
az egész lényegét
Ki mondtad mennyire is szeretsz
Úgy érzem ez az az emlék, amit
mint akár alpelvet magamra értelmeznék
s minden további pillanatot ezzel meg élnék
“Egymásért lenni, lenni,
Egymásért tenni , tenni
Egymást őszintén szeretni”