ELKÉPZELT TALÁLKOZÁS

Talán álmomban láttalak.
Milyen voltál? Nem tudom.
Képzelet ködjébe csomagolt arcod,
arany hajfürtjeidet a fikció
szemüvegén át kémleltem.
Hogy hívnak? Neved kezdőbetűje
az ajkadra tapadt, ijedségtől
szájüregedben maradt a folytatás.

Talán névtelenség pecsétje a sorsod.
Ki vagy Te? Mi a célod velem?
Álmomban Szirén vagy. Lefújom
testedről a képzelet ködjét. Szememet
égeti a vakító kék szempárod. Honnan
jöttél? Földbe gyökerezik mindkét lábam
a csodálkozástól, látványod kiszívja
minden erőm.

Mondd, mi a neved? Ajkad végleg begyógyul,
némaság lakatja zárva. Megválaszolatlan
kérdéseim elpárlognak. Szabad a szíved?
Ártatlanságod virágja rég elhervadt már?
Térdeden pihennek az összekulcsolt ujjaid,
mint az éppen kisült fonott kalács.

Kiszáradt a torkom. Köhögök.
Filmszakadás a fejemben.
Kiásítom a jelent. Rügyként kipattan szemem.
Fény nyújtózkodik az ablakomon.
Álmom ajtata mögött hagyom végül
az ismeretlen hölgyet.

Budapest, 2022. április 24.

“ELKÉPZELT TALÁLKOZÁS” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Mesteri képsorokat festettél kedves Tibor, gratulálok!

  2. “Kiásítom a jelent. Rügyként kipattan szemem.
    Fény nyújtózkodik az ablakomon.
    Álmom ajtata mögött hagyom végül
    az ismeretlen hölgyet.”

    Remek sorok.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!