Megnyomorítva

Megnyomorítva
Hát befogták pörös szádat,
hiába is tettél panaszt,
hol sunyiság az érték,
ott mindig idegen maradsz.

Ezernyi sebből kivérző
tanításra esküdt ember,
méltóságodtól megfosztva,
bebörtönzött ez a rendszer.
Bilincsed már a tudásod,
nem ér csak fabatkát immár,
lecserélnek, mint kabátot,
majd a gombokat is inkább.
Aztán, ha e kabát lógna,
kitömik paragrafussal,
– mit számít pár használt kabát- ?
alkut köt zsibárusokkal.
Felújítja ruhatárát,
pénz, hatalom mit se számít,
amíg a cirkusz működik,
addig a bohóc nem tágít…
Majd, ha elfogy a közönség,
s nem kell már kit eltartani,
napszámosból így lesznek a
nemzetünk új koldusai.

Az első sor reagálás József A. Ars Poetica c. versére

“Megnyomorítva” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm Zsuzsa!

    Ha még a háttér történetet is tudnád…
    nem csak szép versként olvasnád! Magyar valóság 2022.

    Öleléssel:
    Hajni

  2. Elgondolkodtató, szép vers. Gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!