Reménytelenül

Reménytelenül

Nem vagyok apró szellő,
hogy szálanként
végigsimítva,
fodrot vethetnék
mosolyráncos
homlokodba.

Nem simíthatlak,
mint a sugárzó fény,
hogy tüzes érintésemmel
párálló cseppeket
vonjak ki
tiszta sejtjeidből.
Megkönnyeztetve
fájó szerelmemért.

Nem nézhetek
barna szemeidbe.
Nem vagyok apró csillag
az égbolt hajlatán,
hogy verdeső fénnyel
lángot lobbantsak szívedbe,
ha könnyes szemed
esdeklőn rám talál.

“Reménytelenül” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!