Hullámvasút/2.

Ahol kényelmes volt az ülés, oly vasútban ültem,
hullámokat mindig kivédték a szerető karok.
Kiszálltam belőle önként, bizakodva, derűsen,
úgy gondoltam, mostantól már új vasutat akarok.

Ebben a vasútban nem védett többé soha senki,
a meredeken ki is akartak erővel lökni,
egyesek azt gondolták, hogy a sorsom csupán ennyi,
fiatalon, reményvesztetten fog az véget érni.

De a várva várt sikert el nem hozhatta az ármány,
a megsebzett madár szárnya is olykor behegedhet,
megerősödve felszáll újra, nem gyötri a magány,
megnézi, ki az, kit a vasútjába beengedhet.

“Hullámvasút/2.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Mindannyian hullámvasuton utazunk, van hogy kilöknek, vagy kiesünk belőle, megpróbálunk visszaülni, ha elég elszátak vagyunk sikerül.
    Szeretettel.
    Magdi💐🌷

  2. Kedves Rita!
    Mindenkinek megvan a saját hullámvasútja. Előfordul, hogy nagyon döcögősen haladunk, időnként fentről jó nagyot zuhanunk, és megérünk újra felfelé haladni. Az egész életünk erről szól.
    Versedet szeretettel, és tetszéssel olvastam: Kata

Szólj hozzá!