Hullámvasúton

Amikor megszülettünk, hullámvasútra felszálltunk,
száguld velünk, sokszor sikítunk, de vele utazunk,
sírunk, kacagunk, boldogok vagyunk fenn a magasban.
Váratlan, hirtelen érzed, hogy a mélységbe zuhansz.

Hol fenn, hol meg lenn, repülünk, mint szél szárnyán a levél,
jöhet vihar, lehet nyár, az úton vár ezer veszély,
fogynak a dombok, tűnnek a lejtők, a kocsi megáll.
Végállomás! Jegy már lejárt, az utas gyorsan kiszáll.

“Hullámvasúton” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Margitka!

    Sok szeretettel köszönöm figyelmedet és kedves szavaidat.
    Magdi💐🌷

  2. Kedves Magdi, igazad van!
    Így valahogy néz ki az életünk, mint a hullámvasúton az utazás!
    Hol fenn, hol lenn…
    Hasonló verset írtam már én is, a címe: Libikóka az életem.
    Tetszéssel olvastam nagyszerű versed!
    Szívből szeretettel gratulálok: Margit 🌺🌸🌼

  3. Kedves Marika

    Nagyon szépen köszönöm figyelmedet és elismerő kedves szavaidat.
    Sok szeretettel,
    Magdi💐🌷

  4. Kedves Magdi!
    “Hol fenn, hol meg lenn, repülünk, mint szél szárnyán a levél,”
    Szép és igaz versedhez gratulálok.
    Szeretettel: Kata

  5. Kedves Magdi!
    Szép lett a vers, az életünk valóban olyan, mint a hullámvasút. Élvezzük, de kicsit félünk is a gyors robogásban.
    Szívből gratulálok versedhez.
    Szeretettel: Erzsi

  6. Kedves Rita!

    Nagyon gyorsan véget ér az út
    Sok szeretettel köszönöm az olvasást és a kedves szavaidat.
    Sok szeretettel,
    Magdi🌷🌹

  7. Kedves Magdikám!
    “Hol fenn, hol meg lenn, repülünk, mint szél szárnyán a levél”
    Mennyire igaz sorok! Szeretettel olvastalak: Marika

  8. Kedves Magdika! Jó kis vers lett! Szeretettel Edit

Szólj hozzá!