Földre ránt a teher,
szűz gyalogút olykor rögös,
döntés feni a siker kését,
máskor te vagy a kudarc
céltáblája.
Átlagos napok keretén kívül
ott ugrál a győzelem,
félig lapátolt gondok gödre
tetejét a könnyed fátyla
hermetikusan lezárja.
Ég és Föld szimbiózisban,
est csillagok bábjával játszik,
nappal eső után szivárványt
sóhajt a magaslatra.
Évszakok koncertjét Te
vezényeled le.
Érzelmi hullámvasút döcög
a lét és elmúlás egyenesén,
csillogás és szürkeség az
élet képzeletbeli porondján.
Néha vonyít benned a magány,
máskor kóstolgatod a verseid
legédesebb szóbonbonjait.
Budapest, 2022. július 26.
Kedves Marica!
Küszönöm szépen olvasásod és a gratulációd!
“Néha vonyít benned a magány,
máskor kóstolgatod a verseid
legédesebb szóbonbonjait.”
Kedves Tibor!
Gyönyörű versedhez gratulálok!