HULLÁMVASÚT

Földre ránt a teher,
szűz gyalogút olykor rögös,
döntés feni a siker kését,
máskor te vagy a kudarc
céltáblája.

Átlagos napok keretén kívül
ott ugrál a győzelem,
félig lapátolt gondok gödre
tetejét a könnyed fátyla
hermetikusan lezárja.

Ég és Föld szimbiózisban,
est csillagok bábjával játszik,
nappal eső után szivárványt
sóhajt a magaslatra.
Évszakok koncertjét Te
vezényeled le.

Érzelmi hullámvasút döcög
a lét és elmúlás egyenesén,
csillogás és szürkeség az
élet képzeletbeli porondján.
Néha vonyít benned a magány,
máskor kóstolgatod a verseid
legédesebb szóbonbonjait.

Budapest, 2022. július 26.

“HULLÁMVASÚT” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Marica!

    Küszönöm szépen olvasásod és a gratulációd!

  2. “Néha vonyít benned a magány,
    máskor kóstolgatod a verseid
    legédesebb szóbonbonjait.”

    Kedves Tibor!
    Gyönyörű versedhez gratulálok!

Szólj hozzá!