A béke galambja

Hullámvasútra szállt a békegalamb,
repült magasra, széttárta a szárnyát.
Templomtornyában megszólalt a harang,
távolból látja, veszedelem árnyát.

Mélybe zuhan, hol kavarog a pokol,
fegyverek ropognak, házak robbannak.
Mindenütt fájdalom, könny és vér csorog,
ártatlan emberek, százával halnak

Szárnya szegett galambnak, tolla égett,
békét siratja, mit vele megöltek.
Szíve megállt, amikor körbe nézett,
nem tudhatta még, milyen napok jönnek.

Békegalamb, a harcokban elesett.
gonoszság, harag, úrrá lett a földön.
Remény az, ami soha el nem veszett,
szeretnénk hinni, nem lesz több tűzözön.

Halott galamb, a hamvából felébred,
főnix madárként, lesz majd halhatatlan,
Sebe begyógyul, várja örök élet,
emberi szívekben, szeretet lakhat.