Földünkön…

Földünkön…

Bár szívekben lenne ekkora melegség.
Az emberi elme kihűlt rég jegétől.
Átnézni másokon? Könnyű szívvel tették.
Robottá lett testünk saját erejéből.

Utcákon ezerszám mennek mint a gépek.
Érzéketlen arcok, magukba fordulva,
látom két szememmel nincs is bennük lélek.
Jöhetne egy angyal, ki ébresztőt fújna.

Aszfalton ott fekszik egy éhező koldus.
Beesett az arca, cserepes a szája,
Ördög vezényelte szív nélküli kórus,
őt te, magad ember ítélted halálra.

Szeméthegyek nőnek városok utcáin.
Orrfacsaró bűzét már patkány sem bírja.
Amott egy betépett bűnbe veszett Káin,
a még gondolkodó testvéreit irtja.

Hatalmas sziget nő óceán közepén.
Tenger lényeinek, egy halálos csapda.
Egy konténerhajó, emberi küldeményt,
a bűzlő szigetnek partjaira rakja.

Ebből mára elég. Pont eleget láttam!
Video szemüveg, felzaklatott engem.
Többé nem járok virtuális világban,
mert ott amit láttam, szinte hihetetlen.

Túl nagy a forróság. Bizony már szédelgek.
Csak remélni merem ez csupán rémálom!
Jól tudom, nem lelek e bolygónál szebbet,
lemerültem és a töltőm nem találom.

2022.06,29.

“Földünkön…” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves János!
    Egyetértek veled, valóban szörnyű, amit az emberiség tett és tesz a Földünkkel.
    Attól félek, mire rájön, hogy mekkora a baj, talán már késő lesz.
    Szeretettel: Erzsi

  2. Nagy a baj, végtelenül szomorú, hogy nem akarjuk észrevenni. Szeretettel gratulálok: Éva

  3. Csak bizakodni lehet, hogy ezt a szörnyű kataklizmát elkerüli az emberiség. A veszély reális, jól rávilágítottál.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!