Szétcincált pókháló szálldos
őszi falevelekkel keretezett
üde tájon.
Csillog a nedves fű, pára csap fel
egy tündér lába nyomán.
Vagy tán kedvesem osont által
a portán,
ajkát sanzonra csücsörítve,
földes utat vájva az avar
diszharmonikus mintájába?
Vajon hallani fogom őt,
mikor szúrágta ablaktáblám
alá ér,
halántékán a verejtékcsík
mint ökörnyál
ragyog,
és szentimentális
suttogása
érzéki ködpamacsokként
férkőzik fel
magányom toronyszobájába?
2019.09.11.
WOW
🙂
Köszönöm szépen a szavait! Igen, a vőlegényem már kiűzte a magányt a toronyszobámból. 🙂
Minden jót!
Látom, hogy a vers már régebben íródott. Remélem, hogy a toronyszobád van kivel megosztani, nem a magány él ott veled.
Szeretettel gratulálok a nyereményhez.
Rita🍁
Köszönöm! Örülök, ha tetszett!
Tetszéssel olvastam.
Mária