Ősz

A búcsúzó nyár végigsimítja
arcomat.
Síró szemmel idéz fel szép, meleg
napokat.

Már hűvös őszi szél játszadozik
fák között,
Sápadt levélgyermeket csalogat
domb mögött.

Kövér, pocakos szilvák földre
landolnak.
Repedezik burka milliónyi
diónak.

Kiskertekben a színes rózsák mind
fakulnak,
Csöndesen hulló szirmuk búcsút int
a nyárnak.

A tüzes nap égető melegét
pótolja
Fáknak, bokroknak vörös, narancsos
ruhája.

Reggelente deres fátyol terül
vizekre.
Homályos ködfüggöny ereszkedik
vidékre.

Bús nyírfák ezüst levélpénzüket
leszórják.
Kis madarak búcsú trillájukat
elsírják.

Zizegő avarszőnyeg pihen az
út porán,
Hideg harmatgyöngy remeg őszi dal
kottáján.

“Ősz” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Margitka!
    Köszönöm kedves hozzászólásodat, gratulációdat.
    Szeretettel: Marika

  2. Kedves Marika

    Eleven, érzékletes színekkel varázsoltad elénk az őszt.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. Kedves Marika!
    Csoda szép őszi képeket varázsoltál elénk.
    Élmény volt olvasni versed!
    Szeretettel gratulálok!
    Margit🍁🍂🍃

  4. Kedves Éva!
    Köszönöm szépen szép hozzászólásodat. További kellemes vasárnapot!
    Szeretettel: Marika

  5. Csodálatos szép őszi sorok születtek, kedves Marika! Szeretettel: Éva

  6. “Hideg harmatgyöngy remeg őszi dal
    kottáján.”

    Hangulatos, kellemes, szép őszi soraid tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🍁

Szólj hozzá!