Lombhullató fa őszi dala

Dér van a város házain.
Eltűntek ingóságaim,
lombom
bontom.

Amott egy bogár elszalad,
halálra sújtja őt a fagy.
(Kicsit
sikít.)

A nap, e szürke gombelem
bár virít minden reggelen,
a pír
papír,

mit összegyűrnek évszakok.
Itt állok, és megfagyok,
a szél
beszél

fülembe kínos titkokat,
míg törzsemből lét szívogat
kopasz
kukac.

Hajam sárga, (még nem is ősz).
Korán belém fakult az Ősz,
s halált
talált.