Dér van a város házain.
Eltűntek ingóságaim,
lombom
bontom.
Amott egy bogár elszalad,
halálra sújtja őt a fagy.
(Kicsit
sikít.)
A nap, e szürke gombelem
bár virít minden reggelen,
a pír
papír,
mit összegyűrnek évszakok.
Itt állok, és megfagyok,
a szél
beszél
fülembe kínos titkokat,
míg törzsemből lét szívogat
kopasz
kukac.
Hajam sárga, (még nem is ősz).
Korán belém fakult az Ősz,
s halált
talált.
Szeretettel olvastam a versed.
Szeretettel: Rita🍁