A szél eláll. A vén folyó megáll. Csak
egy árva csónak az, mi lötybölődik
a part felé. A fákra rákötődik
a csend. Nehéz a lég. Az égre árnyak
lopódznak. Itt a vész, megérkezett. Jaj,
ha kinn talál! Vadul csavargat ősi
fagallyat és magoncot is, Nem őrzi
tovább a fészket ág. Ki tudja, él, hal
a kismadár? Eső zuhog. Lemossa
talán az elvadult nyarunk nyomát, de
az őszi bánatot cserébe hozza.
Lehet szeretni ám a méla, lomha,
viharkerülte, őszi délutánt, s nem
felejtjük el, ha indulunk a télbe.
Kedves Mária!
Köszönöm szépen, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati
Kedves Katalin! Szeretettel gratulálok igényes, remek versedhez.
Mária
Kedves Éva!
Örülök, hogy tetszett a vers. Kicsit nehézkes, mert a szonett szabályait igyekeztem betartani.
Szeretettel: Kati
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati🌹
Szép sorok, nagyszerű a gondolat a végén kedves Kati. Szeretettel gratulálok: Éva
“Eső zuhog. Lemossa
talán az elvadult nyarunk nyomát, de
az őszi bánatot cserébe hozza.”
Szeretettel: Rita🍁