Esik eső, fúj a szél,
Az ernyő nem sokat ér,
Annál inkább a kabát,
Sapka, kesztyű, meleg sál.
Vastag cipő, de jó ám,
Nem fázik a lábacskám,
Ha megázok, az most nem baj,
Megszáradok idehaza.
November van, nem csoda,
Ha sötét az ég alja,
Akár éjjel, akár nappal,
A felhőket ez nem bántja.
Mindjárt vége, befejezem
Ezt a szép kis esős versem,
És elteszem a füzetem,
Párnára hajtom a fejem,
És alszok, mint a bunda,
Elringat a sok csoda,
A viharnak zajongása
Átrepít egy szép álomba.
Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2016. november 13.