Vihar

Vihar

Tombol bent a kietlen csend.
Talpon áll a vágy. Oldalán lágy
alak. Sötét falak és szólt.
Lelkemben fény dalolt.

Karmok közt kotor a lét.
Bent s kint mást remélt.
Pusztán a tiszta gondolat.
Alaktalan alakot ragad és vár.

Jön az ár. Kihalt szellemem.
Lehunyom két szemem.
Csavarok közt bomladozik két kezem.
Ámbár létezem. Süvít a szél, orkán.

Alkonyat foltján ontja jellemét,
mint taposott vad, ottan hűlt fekhelyét.
Nem várt valóság most álom.
Menedéket találtam az áron.

Úszik a gond, karistol karján a félelem,
mint lételem és tartozéka mindenem.
Kabátot hord a vágy és elbújik nem látom.
Vászon a gyászon, újfent megvárom.

Kavard fel vihar.
Gyere, jöjj hamar.
Apadozz még ha kérem.
Patakokban csörgedezik vérem.

Lehelete fagyott avar.
Gondolatom felkavar.
Részeg a mámor, szégyent üt az óra
Átkozott vihar, térj most nyugovóra.