Vihar

Vihar

Vihar tombol
lelkem legmélyebb
bugyrában.
Hol fent, hol lent
zengi fájdalmas
mély húron
pendülő szólamát.
Tik-tak, tik-tak,
hallom messziről
az óra kattogó hangját.
A vihar elvonult,
szememből a
könnycsepp áradat
lassan eltűnik.
Fáradt vagyok.
Pihennem kell.

 

“Vihar” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Zsera!

    Nem tudom, hogy kerülte el eddig a figyelmem a versed. De most tetszéssel olvastam és egyúttal gratulálok a nyereményhez is.

    Szeretettel: Rita🍁

  2. Kedves Aida!
    Köszönöm a kedves szavakat!
    Üdvözlettel:
    Zseraldina

  3. Kop-kop, remekül érzékeltetted a belső vihar tombolását, csitulását, az óra hangjával lassan a visszatérést valóságba és az utána következő lelki fáradságot – tetszett. 😊

  4. Drága Marika!
    Köszönöm kedves szavaid!
    Puszi!
    Zseraldina

  5. Drága Zseraldina! Rég találkoztam Veled, verseiddel.
    Szomorú szép vers. Reménykedem én is, a vihar elvonult.
    Szeretettel ölellek: M.

Szólj hozzá!