(L)Élek

Talán nem eltévedt ez a lélek bennem,
mikor e testé lett egy véletlen percben.
Hűséges egy vendég, amíg vagyok marad,
bár örökké lennék, de itt csak ő szabad.

Megmutatta ilyen,
épen és egészen,
szívem üti, igen,
erejét felélem.

Belátok szinteket.
Összerakott dolgok.
Találtam kincseket,
tudom, mi a boldog.

Megtörő lendület, biccent rám a reggel.
Lüktetek, nincs szünet, fekszem, de ő felkel.
Érzem az ösztönzést, vár, hogy elkezdődjön.
Rám néző szemekben, hogy van, tükröződjön.