Csodálom a színes falevelet,
gyenge kezével felém integet.
Libben az ágon tarka ruhája
őszi évszaknak legszebb csodája.
Őszanyó varrta hűvös kezével,
lelkemig ér ritka szépségével.
Szorgosan dolgozik éjjel – nappal
munkája előtt le a kalappal.
Lassan tarkabarka az egész táj,
a „varrónőnek” sietni muszáj.
Vad, ősziszél a lombot tépázza,
színes levélnek nincs maradása.
Zizegve sír – rí, szél hátán száguld
előtte a határ egyre tágul.
Végül a földön megveti lábát
gyönge napfény simítja a hátát.
Haragos szél szüntelenül süvít,
megpillantja levél testvéreit.
Megkönnyebbül, látja nincs egyedül
megnyugszik rögtön, s köztük elvegyül.
Kedves Mária
Gyönyörű, hangulatos sorokat írtál. Látszik, szereted az őszt.
Rozika
Kedves Magdi!
Nagyon szépen köszönöm kedvességed!
Üdv:Marcsi mama
Kedves Mária!
Élmény volt olvasni sépséges színes őszi versedet.
Sok szeretettel,
Magdi🍂🍁🌾
Kedves Zseraldina!
Köszönöm szépen! Örülök, hogy ismét látlak az oldalon! puszi
Marika
Kedves Rita!
Köszönöm szépen az olvasást és a véleményed!
Üdv:Marcsi mama
„Megkönnyebbül, látja nincs egyedül
megnyugszik rögtön, s köztük elvegyül.”
Hangulatos, kedves soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🍁
Kedves Marika!
Gratulalok szép versedhez.
Puszi!
Zseraldina