Ősszel

Csillogó tóban úgy csobban az élet,
és hullámot borzol a vízre a szél,
ezernyi emlék, a parton kísértet
már csak a vén nyár, s a múltról mesél.

Szép halmokban gyűlnek a színes képek,
az idő megsárgult, és szél zeng a fán,
bíborra váltott vagy vörösre érett
a nap üde csókja a lombkoronán.

Apró kis csónak, egy sápadt levélke,
hűs álmokat ringat a tócsa tükrén.
Élni, maradni, nem meghalni kéne,
de alkony után vár majd újra a fény!

Ballag az ősz is, nyomában megreccsen,
feljajdulva zördül a száraz avar;
múlik az élet, egy új fejezetre
készülök csendben, s a tél betakar