Idei koszorúm
Asztalon koszorú, rajta négy szál gyertya,
Isten fiát hívja úgy, mint minden évben.
Egy fénylő csillagot talán látunk fent, az
ünnepet köszöntő éjszakai égen.
Eljő a szeretet, hittel és reménnyel,
áhítatos szívvel ismét gyertyát gyújtunk.
Pont ahogy megszoktuk szinte minden évben,
rég várt jó tetteink egy évre le tudjuk.
Pedig bizony ennek nem így kéne lenni!
Lenne dolgunk bőven egész esztendőben.
Advent kezdetéig felejti mindenki,
hogy a gondoskodás nincs időhöz kötve.
Első gyertyán a hit, melyből oly kevés van.
Rohanó világban sokan elvesztették.
Nem jut fel az égbe kinek lelke néma,
s nem tud fohászkodni egy kevés jótettért.
Második a remény. De sokszor elveszett!
Egy kis figyelemmel vissza tudnánk adni.
Meg tudnánk menteni elveszett lelkeket,
csak legyen értelme a Földön maradni.
Örömöt is jelent a rózsaszín gyertyánk.
Harmadiknak gyújtjuk Máriára nézve.
Megszüli szent fiát, ki majd minket meg vált
és felmegy Mennyekbe az Úrhoz, az égbe.
Mikor a negyedik gyertyát is meggyújtjuk,
koszorú fényétől boldog lesz az ember.
Idézzük fel Jánost hiszen tőle tudjuk,
eljön a Megváltó emberekhez egyszer.
Asztalon koszorú, rajta négy szál gyertya.
Adventet hirdeti minden egyes évben.
Legyen a jutalmunk igaz szeretet, ha
béke és nyugalom van ember szívében.
2022.11.21.
Rita, tisztelettel köszönöm, hogy olvastad, véleményezted szerény írásomat.
„Legyen a jutalmunk igaz szeretet, ha
béke és nyugalom van ember szívében.”
Szívhez szóló, szép soraid tetszéssel olvastam, egyúttal szeretettel gratulálok a nyereményhez is.
Rita🎄
Tisztelettel köszönöm, hogy szerény írásom bekerülhetett a jutalmazottak
és a könyvjutalomban részesülők közé verselőversek kategóriában.
Tisztelettel: Hecz János Sándor.