A TEMETŐK FÉNYEI
Egykor csillogó szempárokban éltek, ragyogtak talán.
Szelíd, sugárzó boldogság, vagy bánat lehettek.
Vagy ott fönt, a többiek közt, megannyi csendes éjszakán,
csillagként, vándor üstökösként fénylettek?
Ki tudja titkukat? A fények titkát.
Melyek most itt, a zimankós éjben,
lobogó mécsek lángjában csillannak fel.
S a sápadt derengésben régmúlt emlékek
élednek csendben- szomorún, a sírok között.
S megcsillan a harmat, a fények könnye,
a sok virágon,a sírokon alvó koszorún.
Mert a temető… ma fénybe, virágba öltözött.
Vass István Mátyás
2019. november 1.
“S megcsillan a harmat, a fények könnye,
a sok virágon,a sírokon alvó koszorún.
Mert a temető… ma fénybe, virágba öltözött.”
Emlékező, szép soraid tetszéssel olvastam. Egyúttal szeretettel gratulálok a nyereményhez is.
Rita🎄