Kanyargós grádics a testemben,
ajkamon megbotlanak suta szavaim.
Lelkemben sóhajom gyújt gyertyát,
fejemen barna hajam szaru,
nemsokára dérbe borul.
Emlékem tavában fodrot
varázsol az idő kavicsa,
új maszkot szab arcomra a lét.
Zárt könyv vagyok sokak számára.
Miért nem lapozol belém?
Talán nem tetszetős a külső borító?
Gondolataim soraiban ott rejtőznek
sikereim és kudarcaim.
Ismerj meg! Külcsín csak az érme
egyik oldala, a belbecs
ismeretlenek számára még láthatatlan.
Ünnepi fények körülöttem,
színes kövek díszítik sorsom útját.
Meghittség hídját fonja a Karácsony,
kémlelem szívem havas táját.
Tenyeremben tartom a szeretet
finom kalácsát.
Budapest, 2022. november 26.