Gyertyafény táncol a szemekben,
mézeskalács ízű kacajok
fogócskáznak, bojtok nevetnek,
szaladnak a zsibongó téren,
hangjegyek hullanak, fehéren
pihéz a hó.
Virgácsaikkal fák karmolják
hófelhők begyét, halk imával
zizzen a sóhaj ágaik közt.
Dunna szakad, és ömlik a hó,
jégvilágot álmodik a tó
maga fölé.
Csillingelő régvolt pillanat,
visszaálmodom gyerekkorom
titokzatos karácsonyait,
mikor még hittem, a világ jó,
tiszta, mint a frissen hullott hó
tenyeremben.
Egy kisgyermek épp angyalt rajzol,
a csodák mindig így születnek,
a szemembe csillagkönny szökik,
szeretet ácsorog a téren,
és köröttünk ezüstfehéren
béke lebben.
Kedves Gugi! Nagy köszönöm! 🤗
Kedves Anett! Elragadóan szép a versed, remek hangot üt le az utolsó sorok „diszharmóniája” .
Köszi az élményt. Szeretettel: Gugi.
Kedves Éva! Hálásan köszönöm az olvasást, a véleményt! Nagyon örülök, hogy tetszett a versem! 🥰❤️
Szeretettel üdvözöllek: Anett
🤗
Kedves Marcsi mama! Nagyon köszönöm az olvasást, a hozzászólást, a kedves szavakat! ❤️🌷Örülök, hogy tetszett! 🥰
Szeretettel: Anett 🤗
Kedves Anett!
Szeretettel olvastam a „csodát.” Visszarepített a gyemekkoromba.
” Csilingelő régvolt pillanat, visszaálmodom gyermekkorom titokzatos karácsonyait.”
Bizony gyakran teszem én is!
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv: Marcsi mama
„a csodák mindig így születnek,” Ez a vers is egy csoda, örülök, hogy olvashattam. Szeretettel gratulálok: Éva