ÁLARCBAN

ÁLARCBAN

Kopik a smink,
álarc festékjét a könny leolvasztja,
szem gödrében álság tanyáz.
Félve hunyorog a jelen,
őszinteség fénye vakítja.
Álarcot viselünk mind,
képmutatás mocskolja be a Világ képét.

Kényszeres mű grimasz,
több mint száz izom táncol az arcon.
Ajkon a langy sóhaj kibugyog,
kódolatlan szemek beszédesek.
Bűn és jó cselekedet a napok mérlegén,
nagy teher az emberi lét.
Erény a józanság,
hamis köntösbe csomagolt
szavak megrészegítenek.

Ész legyen a fegyverünk,
mutassunk példát másoknak!
Gyenge jellem elesik,
végül felemelkedik az erős személyiség.
Lélekben a remény virágja kinő,
letépi magáról fojtó álarcát a szív.
Elmében új gondolat tavasza.

Budapest, 2023. január 20.

“ÁLARCBAN” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen a gratulációt Marcsi!

    Üdvözlettel: Tibor

  2. Kedves Mária!

    Köszönöm szépen, hogy nálam járjál. Nem haragszom, nincs miért.

    Tibor

  3. Kedves Tibor! Gondolatiságában is remeket alkottál.
    “Gyenge jellem elesik,
    Végül felemelkedik az erős személyiség.”
    Ne késő legyen az erős személyiségnek, mert van ki ellen dolgozik az idő,
    s a sok gyenge jellem. Elnézést buta okoskodásomért.

    Üdv: Mária

  4. Kedves Éva!
    Köszönöm szépen, aranyos vagy.
    Szeretettel: Tibor

  5. Kedves Tibi! Itt is elolvastam újra szépséges versed. Szeretettel gratulálok. Éva

Szólj hozzá!