A zene szól, áll a bál
farsáng diadémja
csillog a bohócon, buján
végig táncolja a szobát
igyál barátom
emigyen kínálja borát
szippant, beszívja porát
mámor-nevetés-sírás
s a halál kerülgeti
piros cipellőben
csábítja, nevet a baján
a csókra éhes cédák
elé vetítenek egy
szerelmes éjszakát
álszentek, álarcban
dorbézolják át
rothadó bánatát
hajnalködbe fúlt
vörös telihold
hall éles sikolyt
mikor a maszk lehullt
a rideg kövön
festéke szertefolyt
megkövült szeme
fröcskölte szerte
nincs Isten kegyelme!
Elment örökre!
“Álarcban” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Marikám! Sajnos egyre több a kábítófüggő. Álarc takar sok mindent. Igen szerettem volna kicsit mást mint a báli hangulatot ábrázolni soraimmal. Köszönöm látogatásod, kedves szavaid. Szeretettel várlak mindig. Éva
Kedves Évi! Az álarc mindent takar. Sajnos egyre inkább ez is része az életnek. Szeretettel várlak mindig. Éva
Drága Évike! Kicsit rendhagyó, de jól megírt, gondolatiságában
tetsző alkotásodnál szeretettel voltam olvasód.
Mária
Huh, ez nagyon lidérces farsang kedves Éva, hangsúlyos képekkel. Szeretettel gratulálok: Éva