Öreg pásztor kesergése

Megosztás Nyomtatás 134 megtekintés 2 hozzászólás Kategória: Verselő versek Szerző:

Rossz pásztora voltam szétszéledt nyájamnak,
elaggva, félvakon nem vigyáztam őket.
Báránybőrt növesztő, fene-nagy ordasok
szelídnek álcázva közéjük vegyültek.
Menekült az igaz, más vályúhoz szokott,
kövér legelőhöz. Itt maradt a hamis,
s úszva verítékben itt vagyok magam is.
Fűzfa sípja hallik. Mi is lehetne más?
Az én szavam gyönge, vén-bolond gagyogás.

“Öreg pásztor kesergése” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Marcsi mama!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a versem.

    Üdv: Kati

  2. Kedves Katalin!
    Milyen nagy igazság!
    “Menekült az igaz, más vályúhoz szokott,
    kövér legelőhöz. Itt maradt a hamis!”
    Tetszéssel olvastam soraidat!
    Üdv: Marcsi mama

Szólj hozzá!