Mi lesz velünk, ha maskaránk a sors letépi,
hideg szelébe szemlecsukva nézhetünk,
a büszkeségre hogyha ráfagyott a régi,
acsarkodásainkban elvadult hitünk?
Ha majd a lelkeinken álca sem segít már,
időnk kitöltve baktatunk a rév felé,
eszünkbe jut vajon, ha készen áll a leltár,
milyen reménnyel állhatunk urunk elé?
Midőn a múlt kevély dagálya hull fejünkre,
marad szemernyi szánalom nekünk talán,
vagy elfeledve fordulunk a mély gödörbe,
amely kiásva áll botor kezünk nyomán?
Hiába, bűneink alatt kileng a mérleg,
a tetteink után a súly igen nehéz,
tovább cipelni nem lehet, velünk a végzet
elillan és a múlt ködös homályba vész.