Hat-hét esztendős lehettem,
Mikor a fába szerettem,
Felmásztam reá szorgosan,
És lepotyogtam hangosan.
Cseresznyét, hogyha csentem én,
Csipegettem fa tetején.
Fekete színű az eper
Sőt fehér is volt, higgyed el!
Nem vártam meg, míg lepotyog,
Szöktem fel érte, esni fog,
A diófának illatja,
Még szívemet is izgatta.
Orgonafa milyen csoda
Lila és fehér csokora,
Szilvából is sok-sok terem
És cseresznyéből kedvesen.
Az alma kicsit kukacos,
Körtéből is sok volt a rossz,
De kötelet az ágakra,
Így hintázhattunk alatta!
Nyugágyat kötött pokrócból
És mászókát is águkból,
Ha nem tudtál rá felmászni,
Hát létrát kellett használni.
Sose féljél, csak kapaszkodj,
Mert nem esel le, ne aggódj!
Én is élek, hisz itt vagyok,
Fa leveleket olvasok.