Életem naplójából

Már szinte mindent elmeséltem,
Ami az életemben fontos volt,
Sok mindenre emlékezem,
Olyan ez, mint egy „foltos bolt”.

A versírásnál fontos a ritmus,
Nekem a rím is „verselő”,
Sőt a prozódia is számít,
Ha jó a versben, az megnyerő.

Mindenki volt egyszer kezdő,
Mindenki írhat rosszat is,
Ám ha versedben semmi érzés,
Az a vers nem jó, az hamis.

Életem egyik kísérője
A versírás és –olvasás,
Mindent leírni, ami történt,
Az utókornak, nem ámítás.

Nyomot hagyni a nagyvilágban,
Vagy csak kicsinyke körünkben,
Aztán majd jön egy tájfun, földrengés,
Nem marad semmi kezünkben…

Hát addig kell írni, amíg élünk,
És addig élni, míg szól a dal,
Ha megöregszel, de nem fáj már semmi,
Tudd, szép volt az élet, s te boldog , fiatal.

Azoknak ajánlom, akik csak tologatják egykedvűen a napokat, s azoknak is, akik mások
életével játszanak, háborúznak, semmi sem elég nekik,mert nem tudják, mi a
szeretet, a béke, a boldogság…