Nézem az utolsó vízcseppet,
ahogy lecsurog a válladról a zuhanytálcába,
közben érinti a gömbölyű melledet.
Észreveszed, hogy ott állok melletted.
Kezed kinyújtod, és átkarolva testemet,
szép lassan magadhoz, öleled.
Csurom víz a ruhám,
melyet lassacskán egyenként leveted,
s feszülten nézed a fokozatosan izzó testemet.
Most a zuhanyrózsát kinyitod.
Ránk ömlik a rengeteg víz,
és most érzed, hogy mennyit ér a szerető kéz.
Zuhanyrózsát elzárod.
Ruháim a fürdőszobában szanaszét heverve,
s rajtuk keresztül viszlek be egy helységbe.
Ott még mindig nézem rajtad,
az utolsó vízcseppet,
ami lecsurog a padlóra,
és szép lassan a lábad között tekereg.
Érd. /2005-ös pályázati vers: Poly-Art pódium/.