Mém vagyok.Valósághű.
Gyűlik mérge szavamnak,
s lobbanhat gyermekláncfű
gyertyája a tavasznak.
Igazsággá görbülve
nézek szét segélykérőn,
rét-szoknyámban pördülve
állok egy mozgólépcsőn.
A jövő nem látható,
– pirossal írok cseten –
szerepem eljátszható,
s múltba bújik a jelen.
Nem értenek.Szememben
száz színű a könyörgés.
Tanú vagyok. Zsebemben
porrá égett idézés.
Kedves Éva! Én is nagyon örülök neki, hogy elolvastad és írtál is hozzá!
Kedves Erzsike! Örülök, hogy elolvastam, nagyszerűnek tartom. Mondanivaló gyönyörű hasonlataiddal valóban nagyon is életszerű. Szeretettel. Éva