Kitéptelek szívemből,
akár naplóból egy fejezetet,
összegyűrtem rólad
minden emlékemet
és sarokba dobtam,
aztán amikor a szomjas
reggel felitta minden
könnyemet, felvettem
a gyűrt fejezetet
és a lapokat egyenként
simítottam épre,
azt amin változtatni
már úgysem lehet,
végül visszatettelek
szívembe, mint egy
átolvasott részletet,
mégse veszítsem el
rólad az emlékeimet,
de behajtottam sarkát,
és ráírtam egy széljegyzetet:
életem naplójából te voltál
nekem a legszebb fejezet.
“Életem naplójából” bejegyzéshez 6 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyon szépen köszönöm szívet melengető szavaidat kedves Éva!
Szeretettel: Éva
Hálával szívemben köszönöm megtisztelő figyelmedet kedves Zsuzsa!
Szeretettel: Éva
Hálásan köszönöm megtisztelő figyelmedet kedves Gugi!
Szeretettel: Éva
Kedves Évi! A legtöbb ember ott is hagyná, ahova dobja. Valahogyan veled értek egyet. Ez egy fejezet, rossz vagy jó, de megtörtént és a szív tudja hol is kell ezeket kezelni. Szeretettel olvastam szép élet történeted. Éva
Kedves Éva!
Nagyon szép, őszinte vallomás, gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Éva! Sokan nem tudják ezt megtenni, amit megfogalmaztál, igen, ki kell símítani az emléklapokat,
amiket a legszebb fejezethez visszacsatolni lehet…
Örömmel olvastalak! Gugi